Obszervatóriumunk névadója, Kövesligethy Radó 1862. szeptember 1-én született az itáliai Veronában, amely akkor még a Habsburg Birodalomhoz tartozott. (Keresztneve eredetileg Rudolf volt.) Kisgyermekként anyjának bajorországi családjánál élt, de a gimnáziumot már a magyarországi Pozsonyban végezte el.

A csillagász

Már 17 évesen kapcsolatba került Konkoly Thege Miklóssal, és a nyári szüneteket az ógyallai csillagvizsgálóban töltötte. A Bécsi Tudományegyetemen (1881-1884) Josef Stefan professzornál - a Stefan-Boltzman törvény egyik megalkotójánál - elméleti fizikát tanult, Theodor von Oppolzernél klasszikus csillagászatot, Edmund Weissnél az egyetemi csillagvizsgálóban pedig asztrofizikát. A modern csillagászatot és az égimechanikát egyaránt kitűnően megismerte.

Doktori értekezésében (Prinzipien einer theoretischer Astrophysik auf grund mathematischer Spektralanalyse - Egy matematikai spektrálanalízisre alapozott elméleti asztrofizika alapjai) azt a célt tűzte maga elé, hogy elméleti úton levezesse a sugárzó testek színképeinek jellegzetességeit. Ezzel a kérdéssel több, mint 15 éven át foglalkozott. 1883 őszén Konkoly Thege Miklós ógyallai magán-obszervatóriumában alkalmazta, fizetett észlelőként.

Az ógyallai csillagvizsgálóban a spektroszkópia gyakorlatát sajátította el. Egy spektrálfotométert is szerkesztett, a csillag-spektrumok meghatározott hullámhosszúságú részeinek fényességméréséhez. A spektroszkópia gyakorlati alkalmazásában nagyon találékony volt. Elsőként használta fel a csillagok radiális sebességének mérését a Nap térbeli mozgásának meghatározására.

Kövesligethy Radó legfőbb célja azonban az asztrofizika elméleti megalapozása volt, mely területen nemzetközi színvonalú eredményeket ért el. Már 1885-ben megfogalmazta a fekete test sugárzásának eltolódási törvényét, amelyet ma a német Wilchelm Wien nevéhez kapcsolnak. Wien azonban csak 1896-ban írta le az eltolódási törvényt, amelynek levezetésével Kövesligethy egy évtizeddel megelőzte.

A geofizikus és oktató

Kövesligethyt 1887-ben, Eötvös Loránd (1848-1919) javaslatára kinevezték a Királyi Tudományegyetem Kísérleti fizika tanszékének tanársegédjévé. Ekkoriban kezdett Eötvös kísérletezni a gravitációs mérésekkel, amelynek eredményeként 1890-ben megalkotta a róla elnevezett, nagy érzékenységű torziós ingát (Eötvös-inga). E munkájában nagy segítséget jelentett számára a fáradhatatlan szorgalmú és kitűnő matematikai felkészültségű Kövesligethy Radó. Szinte kezdettől fogva részt vett az Eötvös-inga próbáin és annak első terepi alkalmazásán, a Vas megyei Ság-hegyen folytatott mérésekben.

1889-ben, 27 évesen, a Budapesti Tudományegyetem magántanárává habilitálták, mint a "kozmográfia és geofizika" előadóját. Amikor 1891-ben az egyetem Földrajzi tanszékén Lóczy Lajos professzor (1849-1920) megszervezte a földrajzi szemináriumot, a kozmográfiai-geofizikai előadások is ide kerültek. (Kozmográfia alatt a csillagászat és a felső geodézia együttes tárgykörét értették.) 1894-ben Kövesligethy Radót kinevezték a kozmográfia vezető tanárává, 1904-től nyilvános rendes tanár, 1911-ben pedig megalakította az egyetem Kozmográfiai Intézetét (1913-ban hagyta jóvá az egyetemi tanács).

Kövesligethy Radó nemcsak egyetemi szinten tartott előadásokat. Gyakran írt tudományos népszerűsítő cikkeket a laikusok számára, a széles körben olvasott Természettudományi Közlöny és az Uránia c. folyóiratokba.

A szeizmológus

Az 1890-es évek közepétől Kövesligethy Radó figyelme a szeizmológia elmélete és gyakorlata felé fordult. 1895-ben, olaszországi tanulmányútja idején, alaposan megismerte a szeizmológia műszereit és módszereit, az akkori elméleti kutatások eredményeit. Ennek az évnek októberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglaló előadását a földrengéshullámok terjedésének elméletéről tartotta.

A földrengéshullámok terjedésének általa kidolgozott elmélete lehetővé tette, hogy a műszeres adatok alapján a földrengések kipattanásának helyét és mélységét számításokkal határozzák meg (Neue geometrische Theorie der seismischen erscheinungen, Mathematische und Naturwisssenschaftliche Berichte aus Ungarn,Vol. 12. 1895.). Kövesligethy az első olyan kutatók között volt, aki elméleti, matematikai alapokra helyezte a földrengések kutatását. Nevét őrzi az az általa felfedezett és a mai napig használatos formula, amelynek segítségével a földrengés intenzitás-eloszlásából a fészekmélység kiszámítható.

Kövesligethy élete végéig foglalkozott a földrengések előrejelzésének kérdésével. Amikor 1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, erről a témáról tartotta székfoglalóját. A probléma megoldásának lehetőségét megmutatta, de a gyakorlatban a módszer nem alkalmazható. A földrengések előrejelzését máig sem sikerült megoldani.

A másik kérdés, amely sokat foglalkoztatta, a Föld belső tömegeloszlásának, sűrűségének meghatározása a földrengéshullámok terjedése segítségével. Ezt a vizsgálatát azonban már nem tudta lezárni. Gazdag szeizmológiai tapasztalatait és ismereteit egy latin nyelvű könyvben foglalta össze (Seismonomia, Modena, 1906; késõbb megjelent olasz nyelven is.) Kutatásaiba az egyetemi hallgatókat és tanítványait is bevonta. Az 1910-es években Kövesligethy körül egy magyar földrengési iskola alakult ki, amely világszerte elismert eredményeket ért el (Egerváry Jenő matematikus, Hoffmann Ernő, Jánossi Imre, Pécsi Albert, Réthly Antal, Simon Béla és mások.)

A gyakorlati földrengéskutatás előmozdítására, a Kozmográfiai Intézet keretében, állami támogatással megalakult az egyetemi Földrengéskutató Intézet (1904), majd a Földrengési Számoló Intézet. Sikerült Magyarországon egy akkor korszerű szeizmográfokkal felszerelt földrengésjelző állomáshálózatot kiépíteni. Ekkor már nemzetközi szaktekintély volt. Amikor 1905-ben megalakult a Nemzetközi Szeizmológiai Szövetség (Association Internationale de Sismologie), Kövesligethy Radót választották meg a szervezet főtitkárává. Erre a feladatra jó szervező képessége és nagy nyelvtudása is alkalmassá tette.

Kövesligethy Radó szerény, visszahúzódó ember volt. Csak családjának és tudományos munkájának élt. A vezető, irányító szerepet nem kereste, de érdemei alapján sok megtisztelő kitüntetést és kinevezést kapott. A Magyar Tudományos Akadémiának levelező, majd rendes tagja volt, és több akadémiai munkabizottságban is részt vett. A Szent István Akadémia Matematikai Osztályának elnöke, a Magyar Filozófiai Társulatnak, Természettudományi Társulatnak élete végéig választmányi tagja, a Matematikai és Fizikai Társulat főtitkára volt. A Magyar Földrajzi Társaság a "Lóczy Lajos" éremmel tüntette ki. Több külföldi egyesület tiszteletbeli tagja volt.

Az első világháború után (1919-ben) tudományos tevékenysége csökkent. Visszavetette munkakedvét az őt ért méltatlan támadás: azzal vádolták, hogy együttműködött a Tanácsköztársaság kultusz-kormányzatával. (Valójában egy hivatalos felkérésre tervezetet nyújtott be a Földrengéskutató Intézet fejlesztésére.) Különösen súlyosan érintette, hogy az egyetemi Földrengési Obszervatórium hálózatának egy része elveszett, anyagi keretei nagyon összezsugorodtak.

1932 végén az egyetemen nyugdíjazták. Élete végéig dolgozott. 1934. október 11-én, 72 évesen hunyt el Budapesten. Még megérte annak a két tudományterületnek gyors fejlődését, amelyeknek megindításában maga is részt vett: az elméleti asztrofizikáét és a szeizmológiáét.

(Forrás: Bartha Lajos: Két tudomány-terület magyar úttörője: Kövesligethy Radó emlékezete)

• Előző
• Tovább