Közvetlenül a főrengés előtt Jászapátiban, majd Jászberényben voltak kisebb földrengések. 1868. június 21-én, helyi idő szerint 6 óra 10 perckor Jászberényben és környékén épületkárokat okozó, de emberéletet nem követelő földrengés keletkezett. A rengés epicentrális intenzitását a makroszeizmikus adatok alapján 7-re becsüljük. Fészekmélysége Kövesligethy Radó módszerével számítva 5-6 km-nek adódott.

A főrengést sok utórengés kísérte, amelyeket főleg Jászberényben éreztek, de Jászfényszaruról, Jászmihálytelekről, Jászapátiból és Jászjákóhalmáról is érkeztek jelentések. Csak december végére szűntek meg a földmozgások. Jászapáti a Jászsági-süllyedék legmélyebb része, a preneogén medence mélysége itt 3,5–4 km. Nyugat felé haladva a medence emelkedik, Jászberénynél van a legmagasabb helyzetben, kb. 2 km-re közelíti meg a felszínt. Valószínűleg a Jászsági-medence nyugati részének a süllyedése idézte elő a földrengéseket.

Szentlőrinckáta és Jászfényszaru egy, a Darnó-vonaltól délre elhelyezkedő kiemelkedés peremén fekszik, a jászberényi szerkezettől eltérő földtani alakzaton. Tekintettel arra, hogy a jászberényi rengésekkel egyidőben itt is keletkeztek rengések, a két forrás kapcsolatát nem lehet kizárni. A negyedkor folyamán Jászberény környezete 100 m-t süllyedt. A várostól DK-re egy 25 km-es szakaszon a süllyedés mértéke ennél nagyobb volt, elérte a 400 m-t.

Ormay Sándor gimnáziumi tanár összefoglaló műve az 1868-as jászberényi földrengésről.

• Előző
• Tovább